2008. március 7., péntek

Egy elfelejtett bejegyzés: Ha az életben...

Hoppá! Ez a bejegyzés kereken tíz napja lett félbehagyva és elmentve. Itt az idő, hogy befejezzem és publikáljam, akkor is, ha már nem igazán friss a téma. Szóval:

Hát igen, énekeljük el azt, hogy vége... Kiszámoltam: van még négy olyan hetem, amit itt fogok tölteni Pécsen egyetemistaként. Aztán kész, vége, hatszáz. Furcsa. Várom is, meg nem is. Ami most van, az már nem jó, de ami régen volt, az talán a legjobb volt. :) Nos elég a filozófiálgatásból.
Lényeg, hogy vége és az életben nincs már több móka, csak a munka és a komolyodás. Nem kell, köszönöm. Inkább maradnék még kicsit. :D
Ötödéven szokás egy rendes, szép évkönyvet készíteni. Mindenki kap egy oldalt, amin rajta vannak az adatai, kedvenc idézet, öt év legemlékezetesebb és legcikibb pillanatai stb. És választhatunk pár képet is, ami bekerül a taláros sorozat mellé. Mivel már első óta én voltam a "legfotób*zibb" minden ismerősöm közül, így nekem van két DVD-nyi pécsi emlékem. Vagyis mindenki hozzám jött képekért és legalább ötször nézegettem át az elmúlt öt év emlékeit. Ez már önmagában is sok volt, de mikor hazafelé a vonaton az mp3 lejátszóm véletlenül bekeverte a Kispál (szintén pécsi!) Ha az életben című számát, akkor már rájöttem: ebből oldal lesz. Először 25 képet választottam ki, de mivel az kicsit soknak bizonyult, így a CK Online egyik vázlata alapján 10-re redukáltam a fotók számát, majd megszületett ez az oldal.
Az ihletadó szám nem is az eredeti verzió volt, hanem a 20 éves szülinapi albumon található filmzene változat:


És a belőle készült dupla oldal:
Bal fele:

És jobb fele: