Egyedül

A májusi kihívás keretén belül valamilyen félelmünkről, fóbiánkról kellett oldalt készíteni, illetve olyan színeket használni, amit nem nagyon szoktunk máskor. A szín nálam egyértelműen a sárga volt. Illetve a nagyon sok, szivárványos szín együttes alkalmazása.

Amit pedig nagyon utálok, az az egyedüllét. Ha igazán egyedül kell lenni, pl. a koliban, vagy otthon, azzal semmi gond nincs. Teljesen jól bírom a magányt, akár több napon át is. De ha egyedül kell idegen emberek közé menni, attól borsódzik a hátam. Olyankor elveszettnek és védtelennek érzem magam. Talán azért is, mert kiskoromtól fogva mellettem volt a család, majd a húgom, később a barátaim és az egyetem alatt is ritkán kellett bármit is egyedül csinálni, még enni és bevásárolni is csapatostól megyünk. :D Így elég idegen számomra ez a dolog.

A kép a 2005-ös Szigeten készült, épp várom a barátaimat, és pótcselekvésképpen elmerülök a programfüzetben. :D Nem is vettem észre, hogy fényképeznek, csak mikor Pali küldte pár nap múlva a linket, az Origó napi összefoglalójából, benne ez a fotó és egy sor: "Ennyire egyedül vagy?". Szóval úgy éreztem ez a kép nagyon is jól kifejezi amit érzek.

A címhez írásvetítőre nyomtattam a 2peas-en vásárolt Swank Label-t, majd Staz' On, minden felületre fogó tintával bélyegeztem rá a betűket. Az egyes egy gyöngyházfényű akrilfestékkel lefestett chipboard szám. Ja és a kivágott virágok a KI Memories "Frosty" papírjai közé tartoznak, amik szintén nagyon szép gyönygyházas fénnyel csillognak.

Felhasznált anyagok: Papírok: Love, Elsie - Zoe, KI Memories - Pop Culture, 7Gypsies, alap karton - Bazzill, Bélyegző: Love, Elsie - Lola, Rayher, Strassz: Swarovski, Szegecs - Karen Foster, Digi pecsét: Hana, Cím kerete: Swank Labels (2Peas), Chipboard szám: AC Thickers, Csajszis címke: Saját, Madzag: Kenderfonó

Hát így "ünnepeltem" csütörtökön a pocsékul sikerült nyelvvizsgámat. :D

Csak úgy eszembe jutott...

Most csak egy gyorsat... mivel annyira, de annyira kellene németet tanulnom (holnap nyelvvizsga, váááá!), hogy természetesen képtelen vagyok arra összpontosítani.
Úgyhogy valahogy beugrott a tavalyi anyáknapi ajándék, amit tesómmal közösen készítettünk. Valahol a scrapbook.com-on láttam az ötletet egy blogban, de sajnos már nem tudom, hol.

Az alap egy egyszerű konzervdoboz, bevonva Basic Grey Romani papírokkal, az illesztés mentén széles szalaggal átkötve. A képtartó drótokat Lilla hajtogatta, a képet lefogó csigavonalat pedig színes filc virágok mögé rejtettük. A drótra finoman felvarrtuk őket.
A legnehezebb a doboz megtöltése volt... a drótokat virágboltban vett oázisba állítottuk, de mivel az négyzetes volt, így először nagyobb kavicsokkal, majd apróbb gyöngyökkel töltöttük fel az üresen maradt helyet és a végén hobbiboltban vett dekorációs műfüvet szórtunk a "cserép" tetjére.

Nemzet(köz)i Scrapbook Nap

Rég nem írtam ide semmit. Mentségemre szolgál, hogy mostanában tényleg nagyon sok dolgom van. Itt van két hosszú hétvége is egymás után és mit csinálok???? Pécsen ülök egyedül a szobámban egy hülye gép előtt és pötyögök egész nap. Vagy németet tanulok. Kint pedig hét ágra süt a nap. :( Na nem baj, csak vége lesz ennek is egyszer.

Tegnap volt a nemzeti scrapbook nap Amerikában. (Bizony, nekik ilyen is van! Még ha nem is munkaszüneti nap...) Úgyhogy a scrap.hu-n úgy gondoltuk, mi is megünnepeljük ezt a jeles eseményt egy kis esti online szkreppeléssel. Egyúttal ez volt a főpróbája az oldalon található új chatnek is. Nagyon sokan összegyűltünk és szerencsére mindenki jól érezte magát, éjfél után pedig az elkészül oldalak is felkerültek a galériába. Én pedig csak tátottam a számat, mennyi hangulatot és variációt ki lehet hozni egyetlen ötletből.

Az én oldalam a dédimamámról készül, az egyetlenről akit igazán ismerhettem. Gyerekkoromban rengeteget vigyázott rám, ő csinálta a legistenibb fokhagymás pirítóst és Earl Grey teát. ;) Nagyon sajnálom, hogy csak az én emlékeimre tudok támaszkodni és sosem faggattam őt a sajátjairól. Persze tíz évesen még nem az érdekli a legjobban az embert, hogy vajon a dédi milyen volt fiatalon. (Persze ez sem teljesen igaz.... mamáéknál a kedvenc meséim mindig úgy kezdődtek, hogy amikor apa akkora volt, mint te... de miért mindig csak apáról akartam hallani?) Nos, ha tehetném, akkor ma sokat faggatnám. És el is határoztam, hogy sokat fogom faggatni azokat, akiket még lehet.

Ez pedig egy digitális oldal a másik ági dédpapámról. Őt egyáltalán nem ismertem, de nagyon szeretem ezt a régi képet róla ami 96 éve készült!!! Az I. világháborús frontról küldte, a hátulja egy képeslap, amin a címen kívül csak ez állt: "Szeretet és tisztelet jeléül küldi a frontról Lajos" Az oldal a scrap.hu gyorskörös kihívására készült, Szöszmöszi feladványára. Itt és az ezt megelőző bejegyzésekben láthatjátok a többi megoldást is.

Illetve még két oldal, megint hagyományos.
Az egyiken anyai nagymamám fiatalon (úgy látom, megint elkapott a nosztalgia hullám). Őt mindenképp faggatni fogom, ha legközelebb találkozunk! Messzi mamának hívjuk, mert elég messze élnek tőlünk, bár inkább csak gyerekkoromban tűnt az a 2-3 óra út olyan soknak.

A másik pedig tesóm tablóképe. Régóta várt már szkreppelésre. Érdekessége, hogy az oldal kép nélkül készült és csak itthon találtam ki, mi is kerüljön az üres helyre.