Egyedül

A májusi kihívás keretén belül valamilyen félelmünkről, fóbiánkról kellett oldalt készíteni, illetve olyan színeket használni, amit nem nagyon szoktunk máskor. A szín nálam egyértelműen a sárga volt. Illetve a nagyon sok, szivárványos szín együttes alkalmazása.

Amit pedig nagyon utálok, az az egyedüllét. Ha igazán egyedül kell lenni, pl. a koliban, vagy otthon, azzal semmi gond nincs. Teljesen jól bírom a magányt, akár több napon át is. De ha egyedül kell idegen emberek közé menni, attól borsódzik a hátam. Olyankor elveszettnek és védtelennek érzem magam. Talán azért is, mert kiskoromtól fogva mellettem volt a család, majd a húgom, később a barátaim és az egyetem alatt is ritkán kellett bármit is egyedül csinálni, még enni és bevásárolni is csapatostól megyünk. :D Így elég idegen számomra ez a dolog.

A kép a 2005-ös Szigeten készült, épp várom a barátaimat, és pótcselekvésképpen elmerülök a programfüzetben. :D Nem is vettem észre, hogy fényképeznek, csak mikor Pali küldte pár nap múlva a linket, az Origó napi összefoglalójából, benne ez a fotó és egy sor: "Ennyire egyedül vagy?". Szóval úgy éreztem ez a kép nagyon is jól kifejezi amit érzek.

A címhez írásvetítőre nyomtattam a 2peas-en vásárolt Swank Label-t, majd Staz' On, minden felületre fogó tintával bélyegeztem rá a betűket. Az egyes egy gyöngyházfényű akrilfestékkel lefestett chipboard szám. Ja és a kivágott virágok a KI Memories "Frosty" papírjai közé tartoznak, amik szintén nagyon szép gyönygyházas fénnyel csillognak.

Felhasznált anyagok: Papírok: Love, Elsie - Zoe, KI Memories - Pop Culture, 7Gypsies, alap karton - Bazzill, Bélyegző: Love, Elsie - Lola, Rayher, Strassz: Swarovski, Szegecs - Karen Foster, Digi pecsét: Hana, Cím kerete: Swank Labels (2Peas), Chipboard szám: AC Thickers, Csajszis címke: Saját, Madzag: Kenderfonó

Hát így "ünnepeltem" csütörtökön a pocsékul sikerült nyelvvizsgámat. :D